Stroke tünetei:

Látásvesztés, kettős látás, beszédmegértési- és beszédzavar, zavartság, szédülés, fejfájás, eszméletvesztés, hirtelen testrész-bénulás. Nagyon fontos, hogy már stroke-gyanúnál is a beteghez azonnal mentőt kell hívni, mert minél korábban kerül sor orvosi beavatkozásra, annál nagyobb az esélye a túlélésnek, a maradványtünet mentes gyógyulásnak.

A neurológus feladata a központi és környéki idegrendszer vizsgálata, zavarainak kórismézése és a betegeinek gyógyítása.

A központi idegrendszer részei az agy és gerincvelő. A környéki idegrendszer alatt a testünk távolabbi zugaiba is ki futó, mindent behálózó, érző, mozgató és vegetatív, működéseket ellátó idegrostokat értjük: valamennyi a neurológus hatáskörébe tartozik.

Hozzá fordulhatunk többek között fejfájással, gerinc panaszokkal, szédüléssel, zsibbadással, különböző fájdalmakkal, remegéssel és más mozgászavarokkal. Az izom gyengülése, bénulása, a járás-, a beszéd zavarai is erre a szakterületre tartoznak. Nagyon gyakran az alvászavarok, a szellemi hanyatlás, memóriazavar, sőt olykor a depresszió és szorongásos tünetek hátterében is szervi, idegrendszeri zavarok állnak. Az első múlhatatlanul fontos feladat a panaszok pontos tisztázása, a részletes kórelőzmény (anamnézis) felvétele. Ezt követi az úgynevezett fizikális neurológiai alapvizsgálat (megtekintés, tapintás, meningealis izgalmi jelek és agyidegek, pupilla reakciók, szemmozgás vizsgálata, reflexvizsgálatok, izomtónus, izomerő, perifériás bénulás, érzőrendszer, koordináció, mozgás, járás, vakság, végtagataxia, remegés, beszédzavar, vegetatív idegrendszer vizsgálata). Ilyenkor a neurológus végigvizsgálja alaposan a beteget. A vizsgálathoz mindössze néhány egyszerű eszközt (reflexkalapácsot, hangvillát, pupillalámpát, szemtükröt, vattadarabkát, fogvájót, stb.)

A neurológiai alapvizsgálat során nyert információk, az ott felmerült gyanú alapján azután- ha szükséges- kiegészítő vizsgálatokkal további finomítható, pontosítható a diagnózis.